Milyen típusú embereket vonzunk magunkhoz, illetve milyeneket választunk? Milyen jellegű problémákkal küszködünk kapcsolatainkban, és azokat hogyan oldjuk meg? Mindezekben fontos szerepet játszik, hogy rendben van-e az önbizalmunk.
De mi is az önbizalom? Képesség? Tulajdonság? Titokzatos adomány? Születésünkkor magunkkal hozzuk, vagy életünk során szerezzük meg? Ha megfelelő, akkor azt érezzük, hogy képesek vagyunk megbirkózni az élet kihívásaival, és megérdemeljük a sikert, a boldogságot. Az önbizalom leginkább valamiféle érzés, tapasztalás. Belső harmóniából, önmagunk képességeinek és gyengeségeinek ismeretéből, valós értékeléséből fakad.
Ifjú éveinkben gyakran küzdünk különféle – általában indokolatlan – kisebbségi érzésekkel, szenvedünk is ettől eleget. Aztán harminc körül – élettapasztalatainknak és az ebből fakadó önismeretnek köszönhetően – már akkor is rendelkezünk önbizalommal, ha korábban híján voltunk ennek a fontos tulajdonságnak. Túljutottunk a hamvas ifjúkor buktatóin, az ismeretlentől való félelmeken, a bizonytalanságokon és szorongásokon, ám még mindig fiatalok és csinosak vagyunk, felvértezve önnön értékeink ismeretével és az ebből táplálkozó magabiztossággal.
Ami nem pusztít el, az megerősít
Könnyebben kommunikálunk, sikeresebben kezeljük a konfliktusokat, és lazábban érjük el céljainkat – ettől aztán sokkal jobban is érezzük magunkat, ami életminőségünk szempontjából nem hátrány. Legtöbbünknek azonban kemény munkába, sikerek és kudarcok sokaságába kerül, hogy elérje ezt a „paradicsomi” állapotot. Gyakran tartunk attól, hogy egy ismeretlen helyzetet nem tudunk megoldani, az elénk tornyosuló akadályokon nem leszünk képesek átlendülni. Ám ha mégis eredményeket, sikereket érünk el, azzal a jóleső tudattal tölt el bennünket, hogy igazolást kaptunk ügyességünkről, tehetségünkről, rátermettségünkről. De bármilyen furcsa is első hallásra, a kudarcok is építenek. Hisz Nietzsche sem véletlenül mondta, hogy ami nem pusztít el, az megerősít. Ha elesünk is néhányszor, de utána fel tudunk állni, kevésbé félünk a következő botlástól.
A kivételek erősítik a szabályt
Sikereink és megfelelően feldolgozott kudarcaink tégláiból így épül fel az évek során önbizalmunk. Ám ez csak az átlagos menetrend. Az önbizalom néha fittyet hány a törvényszerűségekre, és egyeseket indokolatlanul elkerül, míg mások mellé teljesen érthetetlenül szegődik társul. Nem egyszer hallhatunk-olvashatunk istenáldotta tehetségekről, akik örökös kétségekkel küszködnek, találkozhatunk csinos nőkkel, akik meg vannak győződve arról, hogy kövérek, csúnyák, és senkinek sem kellenek. Máskor a Megasztárokon és karaoke-rendezvényeken megdöbbentő magabiztossággal lépnek fel enyhén szólva is gyenge képességű önjelöltek, számos valóban előnytelen külsejű embertársunk pedig úgy vonul végig az utcán – akár a legkihívóbb szerelésben – , hogy szemmel láthatólag meg van győződve saját tökéletességéről.
Titokzatos gyökerek
Mi rejtőzhet vajon e furcsa jelenségek hátterében? A tehetségeset, okosat, szépet miért nem győzik meg ismétlődő sikerei? Kevésbé szerencsés adottságú társai pedig miért nem hagyják magukat negatívan befolyásolni a makacs tények által? Születésünktől, sőt egyes nézetek szerint fogantatásunktól kezdve sok-sok tényező alakítja a személyiségünket. Az önbizalom kialakulására is hatással van mindaz, amit életünk során tapasztalunk. Az önbizalom léte vagy hiánya azután visszahat minden belső élményünkre és külső viselkedésünkre, alaposan átszínezve azt.
Ha hiányzik, vagy ha túlteng
Akinek van önbizalma, már megjelenésével, fellépésével sugározza ezt: jelenlétének súlya van. Mer akár népszerűtlen nézeteket is hangoztatni, döntésképessége jó. Az önbizalom hiánya azonban tehetetlenség-érzést, erőtlenséget, és önmagunkban való bénító kételyt eredményez. Természetesen az önbizalom önmagában nem elégséges a nagy teljesítményekhez, de könnyebbé teszi az utat a sikerhez. Az önbizalmat azonban nem szabad összetéveszteni a rámenősséggel: ahhoz, hogy pozitív benyomást keltsünk, önbizalmunkat a realitásokhoz kell igazítanunk.
Az önbecsülés tartóoszlopai
Az önbizalom egyik fontos előfeltétele az önbecsülés. Nathaniel Branden, amerikai pszichológus szerint az önbecsülés hat tartóoszlopon nyugszik:
1. Tudatos élet
A tudatos élet lényege: a tények tisztelete; a valódi jelenlét; a nyitottság a visszajelzésre; a külső és belső világ megértésére való törekvés.
2. Önelfogadás
Az önelfogadás lényege: törekvés arra, hogy átéljük és elfogadjuk gondolatainkat, érzéseinket, cselekedeteinket, és felelősséget vállaljunk értük. Saját magunkat is reálisan kell szemlélnünk. Azoknak a gondolatainknak, érzéseinknek, cselekedeteinknek is tudatában kell lennünk, amelyeket nem szeretünk.
3. Felelősségtudat
A felelősségtudat lényege: annak felismerése, hogy felelősek vagyunk a választásainkért, a tetteinkért, a saját életünkért, a jólétünkért, a céljaink eléréséért.
4. Asszertivitás
Az asszertivitás lényege: a hiteles viselkedés. Bátran kiállunk az értékeink mellett, nem félünk attól, hogy saját magunk legyünk, nem igényeljük mások jóváhagyását ahhoz, hogy azt tegyük, amit jónak tartunk.
5. Céltudatosság
A céltudatosság lényege: a rövid és hosszú távú célok tisztázása és követése; az életünk oly módon történő megszervezése, amely elősegíti céljaink elérését; a következmények figyelemmel kísérése, hogy ha szükség van rá, módosítsunk a kitűzött irányon.
6. Integritás
Az integritás lényege az, hogy harmónia van aközött, amit tudunk, amit mondunk, és amit csinálunk. Az igazmondás, az ígéretek betartása, a vallott értékek szerinti élet, a másokkal szemben igazságos, jóindulatú viselkedés a jellemző arra az emberre, akire ráillik ez a szó.
A pozitív önértékelés kialakítása
Végezetül néhány jó tanács: keressük meg jó tulajdonságainkat, és fordítsuk figyelmünket a sikereinkre. Ha az ember erősségeit tudatosan továbbfejleszti, azzal egyben önbizalmát is növeli. Ám kudarcainkat sem kell szégyellnünk! Inkább értékelni kell, hogy miért következett be, és mit tehetünk, hogy máskor ne történjen meg. Hibázni szabad, de ha tanulunk kudarcainkból, elkerülhetjük, hogy legközelebb is elkövessük ugyanazt a hibát.
Aki úgy érzi, egyedül nem tud megbirkózni az önbizalom-javítás nehéz feladatával, sokféle segítséget vehet igénybe. Választhat például a pszichoterápia, az agykontroll, vagy a kineziológia közül. Ez utóbbi módszerrel a szakértő izomteszt segítségével megtalálja tudatalattinkban a gátló tényezőket, melyek kioldásával megkönnyíti az önbizalomhoz vezető rögös utat. Az asztrológiáról se feledkezzünk meg, hiszen az egyik leghatékonyabb önismereti és önfejlesztő tudásrendszer.
