Keveseknek adatik meg, hogy elsőre megtalálják az Igazit. Legtöbbünk útját csődbe jutott és ellaposodott kapcsolatok szegélyezik. Az alábbiakban összegezzük a sikeres párkapcsolat legfontosabb feltételeit, hogy ezután jobban csinálhasd!
Azok a dolgok, melyeket a harmonikus kapcsolat megőrzése érdekében sohasem szabad elkövetnünk:
1. Ne higgyük, hogy a kapcsolat létrejötte erőfeszítéseink végét jelenti. Sokkal inkább kezdetként fogjuk fel. Ettől a pillanattól fogva mindig maximális lendülettel kell helyt állnunk és alkalmazkodnunk. Természetesen ezt nem szabad nyomasztó áldozatként felfognunk.
2. Ügyeljünk arra, hogy mit mondunk! A kegyetlen, maró szavak gyógyíthatatlan sebeket képesek ejteni a másik lelkén. A szakítást például soha ne emlegessük, ha nem gondoljuk komolyan. A szavak akkor is negatív hatást kezdenek kifejteni, ha csak tréfából mondtuk, vagy meggondolatlanul dobálóztunk velük.
3. Hiába mondunk kedves szavakat, ha közben negatív gondolatok mérgezik lelkünket. Agyunk ráadásul úgy működik, mint egy rádió-adóállomás. A negatív gondolatok, az ellenszenv, harag, féltékenység, rosszindulat, lenézés, elégedetlenség, mind-mind rombolóan hat. Semmit nem gondolhatunk anélkül, hogy környezetünk tudatalattija erről tudomást szerezne. A jóindulat, az öröm, a harmónia, a megértés viszont pozitív rezgésű hullámokat bocsát ki. Konstruktív gondolatokkal, örömteli érzésekkel tehát rokonszenves légkört teremtünk magunk körül.
4. Soha ne kicsinyeljük le párunk képességeit, soha ne nevessük ki próbálkozásait, ügyetlen erőfeszítéseit. Főleg mások előtt ne tegyük nevetségessé, mert ezzel az önérzetébe gázolunk. A férfiak önbecsülése pedig különösen kényes kérdés…
5. Ne függjünk a külvilág véleményétől. Ne a barátok, barátnők szubjektív minősítése alapján ítéljük meg párunkat. Az sem jó, ha kapcsolatunk bizalmas történéseit túlzott részletességgel kiteregetjük másoknak. Az indiszkréció kikezdi a kapcsolat intimitását, még ha partnerünk nem is tud róla. A gondolatokban, szavakban rejlő erők így is kifejtik hatásukat.
6. Akkor se hagyjuk el magunkat, ha már megszereztük a pasit. Ne legyünk ápolatlanok, rendetlenek, továbbra is maradjunk vonzóak.
7. Soha ne zárjuk a napot haraggal. Ha valami problémánk van egymással, meg kell beszélni, különben előbb-utóbb áthatolhatatlan fal emelkedik közénk.
8. Ne erőltessünk rá semmit a másikra. Nem a saját elképzeléseink, érdekeink, ritmusunk erőszakolása köti őt hozzánk. Vegyük fel mi az ő ritmusát, alkalmazkodjunk az ő hangulatához, érdeklődéséhez. Ha szeretjük, nem eshet ez nehezünkre. Meg fogjuk látni, hogy így ő is egyre inkább figyelembe veszi a mi kívánságainkat. És még erőlködnünk sem kellett!
9. Nem jó, ha a munkahelyi bosszúságainkat hazavisszük. A problémáinkról persze beszámolhatunk párunknak, de ha a napközbeni feszültséget úgy vezetjük le, hogy otthon árad belőlünk a panasz, morcosak vagyunk és mindenbe belekötünk, akkor ne csodálkozzunk, ha vigasztalás helyett előbb-utóbb ránk csapják az ajtót.
10. Óvakodjunk a túlzásba vitt féltékenykedéstől. Az persze természetes, hogy féltjük, akit szeretünk, és ilyenkor hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni is. De ha folyton üldözzük, ellenőrizzük és felelősségre vonjuk a pasit, előbb-utóbb megelégeli, és vagy lelép, vagy valóban alapot szolgáltat a vádjainkra.
11. Ne vitatkozzunk! Szélmalomharcaink közepette érdemes elgondolkodni, hogy mi fontosabb: az, hogy bármi áron megvédjük – vélt vagy valós – igazunkat, vagy az, hogy jól kijöjjünk a másik emberrel. A legtöbb vita kevéssé fontos dolgokról folyik, tehát nyugodtan engedhetünk a békesség kedvéért. Hiába is harcolnánk ki igazunkat, a másik fél rosszul fogja érezni magát, amiért tévedett. Ezt akartuk? Ugye, hogy nem. Ha mégis olyan kérdésről van szó, amelyben muszáj megvédenünk álláspontunkat, akkor se legyünk vitriolosak és erőszakosak.
12. Mellőzzük a destruktív kritikát! Az ilyen bírálat a kisebbrendűség, az alkalmatlanság és a bűntudat érzését kelti a másikban. Ha valakit kritizálnak, felébred benne a védekezési ösztön, és visszavág. A destruktív bírálat rengeteg kapcsolatot tett már tönkre. Ha párunk hibázik, és botlása nem jóvátehetetlen, ne ítélkezzünk felette. Miután pedig megbocsátottunk, ne hánytorgassuk fel újra meg újra a „bűnét”. Az állandó szemrehányás és a folytonos bizalmatlanság nagyon gyilkos dolog.
Amit ne mulasszunk el, ha boldog kapcsolatban szeretnénk élni:
1. Fogadjuk el önmagunkat! Csak akkor szerethetünk valakit igazán, ha önmagunkat szeretni tudjuk. Addig azonban nem leszünk képesek az önszeretetre, amíg nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk - erényeinkkel és hibáinkkal együtt.
2. Fogadjuk el a másikat! Mindnyájunkban él a vágy, hogy mások – különösen szeretteink – elfogadjanak bennünket. Rosszul esik párunknak, ha néhány kiló súlyfeleslegnél is folyton a fogyókúra szükségességére emlékeztetjük, vagy arra, hogy ideje lenne jobban fizető állás után néznie, de azt sem veszi jó néven, ha öltözködési stílusát akarjuk gyökeresen átformálni. Ha viszont kifejezzük, hogy feltétel nélkül elfogadjuk a másikat, ezáltal erősítjük önbecsülését, és hozzájárulunk, hogy kellemesen és biztonságban érezze magát mellettünk.
3. Legyünk nyitottak, mutassuk meg magunkat! Ahhoz, hogy a kapcsolat igazán meghitt és erős legyen, képesnek kell lennünk kitárulkozni a másik előtt. Ez azt jelenti, hogy maradéktalanul bízunk benne, és elmondjuk neki mindazt, amit gondolunk és érzünk, anélkül, hogy félnénk az elutasítástól, a bírálattól. Bizony vállalnunk kell a sebezhetőség kockázatát.
4. Alapvető fontosságú a teljes odaadás. Ez megkívánja, hogy teljes szívvel akarjuk a jó kapcsolatot. Megköveteli, hogy felégessük magunk mögött az érzelmi hidakat, és ne is mérlegeljünk más megoldást, mint azt, hogy ez a kapcsolat sikeres lesz. Sokan nem teljes odaadással lépnek egy kapcsolatba, mert korábban sebeket szereztek. Úgy érzik, ha nyitva hagyják a választást, lesz menekülési útvonaluk. Ha azonban egyik vagy másik fél a szakítást, mint lehetőséget mérlegeli, a kapcsolat fokozatosan korrodálódik, és ez előbb-utóbb problémákhoz vezet.
5. Bármennyire szeretjük is párunk közelségét, hagyjuk őt levegőhöz jutni. Az együttlét ne váljon kényszerré. Ha néha külön töltjük az időt, a találkozás még örömtelibb, tartalmasabb lesz.
6. Párunkról alkotott kedvező véleményünket ne tartsuk meg magunknak. Nem elég, ha mi tudjuk, hogy szeretjük, ha azt gondoljuk, hogy szép, okos, ügyes, mindezt tudassuk vele is. A kedves, dicsérő szavak csodát tesznek! A dicséret és az elismerés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy a másikat büszkévé, boldoggá tegyük. Máskülönben viszont bizonytalan, elégedetlen lesz mellettünk, „fázni” kezd érzelmileg.
7. Ha figyelmet, szeretetet várunk a másik féltől, először mi magunk adjuk meg neki. Olyan ez, mint a labdajáték: csak azt a labdát kaphatjuk vissza, amit előzőleg odadobtunk valakinek. Azzal is erősíthetjük párunk önbecsülését, ha figyelünk rá. Egy másik ember iránti figyelmünk ugyanis arányos azzal, hogy mennyire fontos számunkra az illető – és ezzel ő is tisztában van.
8. Az apró figyelmességeket soha ne hagyjuk köszönet és elismerés nélkül. A közönyös tudomásulvétel először elkedvetleníti párunkat, majd leszoktatja a kedves gesztusokról. Viszont minél gyakrabban mondunk köszönetet, annál jobban fogja magát érezni, öröme pedig visszasugárzik ránk. Ráadásul mivel egyre gyakrabban szeretne örömet szerezni nekünk és ezáltal önmagának, egyre többször kedveskedik majd valamivel. Ezt nevezhetjük angyali körnek.
9. Nagyon fontos a jó kommunikáció. De ne csak gondjainkat, hétköznapi problémáinkat osszuk meg egymással, hanem örömeinket is. Fontos, hogy tudjuk értékelni egymás sikereit. Szakadjunk ki néha a taposómalomból, és menjünk kettesben szórakozni, vagy kirándulni. Ne feledkezzünk meg közös ünnepeinkről sem, mint amilyen például a megismerkedés évfordulója.
